Rég volt ekkora érdeklődés a túraszakkör programja iránt: összesen 30 diák indult velünk péntek délután a Budai-hegységbe.
Sokan közülük ötödikesek voltak, akik most először tartottak velünk Gádoros túrán. De régi ismerősöket is köszönthettünk: elballagott túrázóink, az „ifik” közül is többen visszatértek hozzánk. Nagyon jó érzés volt újra együtt látni a régi és az új túrázókat.
Budagyöngyéről az Apáthy-sziklához kapaszkodtunk fel, majd az Árpád-kilátónál tartottunk pihenőt. Innen a Kecske-hegyi sziklák felé folytattuk utunkat. A Nap ekkor már a látóhatár szélén járt, mi pedig szerencsére végig a hegy délnyugati oldalán haladtunk, így szinte végig láthattuk a lenyugvó Napot. A sziklák között egy kis könnyű mászás is belefért – a gyerekek többsége láthatóan nagyon élvezte.
Az Újlaki-hegy oldalában aztán elérkezett a naplemente pillanata. Ráadásul talán a lehető legjobb helyen: miközben a Nap eltűnt a horizont mögött, egy siklóernyős is ott körözött előttünk a lemenő Nap fényében.
Mire felértünk a Hármashatár-hegyre, már szinte teljesen besötétedett. Alattunk kigyúltak Budapest fényei. A városé, amelyben ezek a gyerekek a mindennapjaikat töltik – csak éppen egészen más arcát mutatta most nekik. Többen még soha nem látták ezt az arcát a fővárosunknak.
Innen fentről kezdődött az igazi éjszakai túra.
Nagyjából 40 percen keresztül teljes sötétségben haladtunk az erdőben, fejlámpáink fényénél, mire elértük a közvilágítást. Innen már csak egy rövid szakasz választott el bennünket a Kolosy tértől.
Kicsit később értünk vissza a tervezettnél, így a hosszú villamosút végére a kisebbek már alaposan elfáradtak. A Városház téren azonban már ott vártak a szülők.
30 gyerek, egy szép őszi este, sziklák, naplemente, Budapest fényei és negyven perc sötétben az erdőben.
Nagyjából minden összejött, amiben reménykedtünk. Talán ennél tökéletesebb kezdése nem is lehetett volna az idei túraszakkörnek.





