Ahogy véget ért a 2025/2026-os tanév, rögtön megkezdődött a nyári táborok időszaka. Iskolánk túrázócsapata idén Csehországba szervezett egy egyhetes kalandtábort, melynek keretében 33 diákunk indult útnak, hogy felfedezze a Cseh-Svájc Nemzeti Park lenyűgöző homokkő vidékeit, majd kenuk segítségével kalandozzon a Moldva folyón.
Június 27-én korahajnalban volt a találkozó a Nyugati pályaudvaron. Hosszú vonatút várt ránk: Szlovákián keresztül egészen a cseh fővárosig, Prágáig utaztunk. Itt volt néhány óránk arra, hogy – a nagy hőség ellenére – felfedezzük a belvárost. Besétáltunk az Óváros térre, megcsodáltuk a világhírű csillagászati órát, majd bejártuk az egész nap nyüzsgő történelmi városközpontot. A nap azonban még nem ért véget: újra vonatra szálltunk, és további kétórás utazás után az Elba folyó mentén fekvő Děčín városába érkeztünk. Innen már busszal jutottunk el első alaptáborunkba, amely Mezní Louka mellett, a nemzeti park szívében helyezkedett el.
A túra második napjára 36 °C-os hőséget jósoltak, ezért az eredetileg közel húsz kilométeres túránkat két részre bontottuk. Délelőtt a Pravčická bránához kirándultunk. Ez Európa legnagyobb természetes homokkő sziklakapuja: mintegy 26 méter széles, 16 méter magas és évszázadok óta a Cseh-Svájc Nemzeti Park jelképe. A különleges sziklaalakzat a környező kilátópontokról egészen más arcát mutatta, így minden irányból megcsodáltuk ezt a páratlan természeti csodát. A déli hőség elől ezután az Elba folyó partjára vonultunk vissza, ahol egy jóleső fürdőzés segített felfrissülni. A délutáni pihenőt követően a Saunštejn sziklavárát másztuk meg. A meredek vaslétrák és keskeny sziklapárkányok után fantasztikus panoráma tárult elénk. A lemenő napot ugyan viharfelhők takarták, de az élmény így is felejthetetlen maradt.
A harmadik napra szerencsére mérséklődött a kánikula, így egész napos túrára indultunk a szomszédos Németország homokkő sziklái közé. Az útvonal helyenként igazán kalandos volt: nemcsak a lábainkra, hanem sokszor a kezeinkre is szükség volt, hogy feljussunk ezekre az elképesztő formájú, simára csiszolt sziklaalakzatokra. A szurdokok, sziklatornyok és kilátópontok egymást váltották, így szinte minden kanyar újabb különleges látványt tartogatott számunkra. Az egész napos mászás után kellemesen elfáradva érkeztünk vissza csehországi alaptáborunkba.
A negyedik napon elhagytuk első táborhelyünket, és újabb hosszú utazás következett. Visszavonatoztunk Prágába, ahonnan még három és fél órát utaztunk az ország déli, Ausztriával határos vidékére. Vyšší Brod volt négynapos kenutúránk kiindulópontja. Átvettük a hajókat, leadtuk a felszerelést, átbeszéltük a vízi közlekedés legfontosabb szabályait, majd kialakultak a legénységek. Összesen 13 hajóegységgel – 11 túrakenuval és egy rafttal – vágtunk neki a közel 60 kilométeres vízitúrának. Már az első napon próbára tette bennünket a Moldva: a gyors sodrású zúgók több borulást is okoztak, jelezve, hogy a folyó jóval nagyobb tiszteletet követel, mint a hazai vizek. Estére azonban sikerült átbeszélnünk a tapasztalatokat, kijavítottuk a hibákat, néhány helyen a csapatokon is változtattunk, így a második naptól már sokkal magabiztosabban haladtunk.
Az ötödik napon a leghosszabb, mintegy 22 kilométeres folyószakasz várt ránk Rožmberk nad Vltavou és Český Krumlov között. Az időjárás sem könnyítette meg a dolgunkat, hiszen útközben egy kiadós eső is elkapott bennünket, ami még kalandosabbá tette az evezést. Ezen a napon azonban már minden egység sikeresen megbirkózott a zúgókkal, és borulás nélkül érkezett meg a táborba. Este városi sétára indultunk Český Krumlov történelmi belvárosába. A Moldva nagy kanyarulatában fekvő város középkori utcácskái, hangulatos terei és a dombtetőn magasodó várkastély méltán tartoznak az UNESCO világörökségi helyszínei közé. A várból csodálatos kilátás nyílt az óváros piros tetőire és a folyóra. A napot közös faszenes grillezéssel zártuk, ahol a jó hangulat mellé finom vacsora is társult.
A hatodik napon ismét napsütésre ébredtünk, így a vízen már összeszokott csapat jókedvűen vágott neki a közel húsz kilométeres, látványos szakasznak. Különösen emlékezetes volt Český Krumlov városi része, ahol egymás után négy zúgón kellett áthaladnunk. A parton rengeteg turista figyelte az érkező hajókat, nagy bánatukra azonban ezúttal senki sem borult fel: minden egység hibátlanul teljesítette az akadályokat. A várost elhagyva a Moldva kanyargós, erdőkkel és sziklafalakkal övezett völgye következett. Ez a szakasz talán az egész túra egyik legszebb része volt, ahol szinte minden kilométer újabb élményt tartogatott. Estére Zlatá Koruna kempingjébe érkeztünk. Az esti program hagyományosan az első túrázók beavatása volt. Idén különösen sok új tag csatlakozott hozzánk, így rengeteg nevetéssel, vidám feladatokkal telt az este, és két leendő ifivezetőnket is ünnepélyesen felavattuk.
A túra hetedik, egyben utolsó napján már csak 17 kilométer várt ránk, mindössze egy kisebb zúgóval. Kora délután érkeztünk meg Boršov nad Vltavouba, ahol leadtuk a felszerelést, majd gyalog indultunk a vasútállomásra. Innen előbb České Budějovicébe, majd Prágába utaztunk. A hét méltó lezárásaként esti városnézésre indultunk a cseh fővárosban. A pályaudvartól a Lőportoronyhoz sétáltunk, amely évszázadokon át a város egyik legfontosabb kapuja volt. Innen az Óváros hangulatos utcáin keresztül jutottunk el az Óváros térre, ahol esti kivilágításban ismét megcsodálhattuk a híres csillagászati órát. Ezután a Károly híd következett, amely a Moldva fölött átívelve talán Prága legismertebb jelképe. A hídon sétálva különleges hangulatot árasztott a kivilágított város, a folyón tükröződő fények és az utcazenészek muzsikája. Innen felkapaszkodtunk a várnegyedbe, ahol a csendes macskaköves utcák, a monumentális épületek és a városra nyíló esti panoráma méltó lezárása volt az egész hétnek. A késő esti órákban visszasétáltunk a pályaudvarra, ahonnan éjfél után indult haza vonatunk. Másnap reggel élményekkel és emlékekkel gazdagodva érkeztünk vissza Budapestre.
Az egy hét alatt közel ötven kilométert túráztunk gyalog, hatvan kilométert eveztünk a Moldván, két ország legszebb természeti tájait fedeztük fel, történelmi városokat jártunk be, és számtalan közös élménnyel gazdagodtunk. A tábor ismét bebizonyította, hogy a természetben átélt kihívások, az egymásra utaltság és a közösen megélt kalandok erős közösséget formálnak. Fáradtan, de rengeteg emlékkel tértünk haza, és már most alig várjuk a következő nyári túrát.
