Szeptember 17-ére hirdettük meg az első iskolai gyalogtúránkat. A reggeli induláskor, a felhős, esős idő ellenére 34 tanulónk jelent meg a Városház-téren. A szülők aggódó tekintete kísért végig minket a peronon, ám már ekkor tudtuk, akárhogy is lesz, jól fogjuk magunkat érezni. Mire magunk mögött hagytuk a fővárost, már oszlottak a felhők, s az eső is alábbhagyott. Zebegényből indult a túra, s kis ötödikeseink hamar szembesültek a ténnyel: mi itt bizony hegyet fogunk mászni. A pulóverek, kabátok hamar eltűntek a táskák mélyére, s a Dunakanyarra nyíló fergeteges panoráma feledtette velünk az út nehézségeit. A déli órákban jókora dörgések robaja rázta meg a hegyeket, a szemközti Visegrádi-hegységben vihar tombolt. Gyorsan találtunk fedezéket a Remete-barlang sziklaüregében, ám csak csöpörgött az eső, a zivatar a Duna túlodlalán maradt. Ezután felkapatattunk a Hegyes-tetőre, ahonnan a nemrég felújított Julianus-barát torony tetejéről pillanthattunk le az alattunk kanyargó folyamra. Néha a felhők mögük kibukkant a szemközti Visegrádi-vár is. Sáros cipőben érkeztünk le Nagymarosra, ahonnan vonattal tértünk haza. Cseppet sem bántuk, hogy útnak indultunk, hiszen egy teljesen új arcát ismertük meg a már sokszor látott Dunakanyarnak. Képek.