Csak egy öreg Diák!
Azért szerettem a gádorba járni, mert itt mindig foglalkoztak velem mind a tanárok mind a diákok. Megvolt az a családias környezet, mely egy kisdiáknak nagyon fontos élete első 8 tanévében. A tanárok kiváló munkát végeztek a tanítás és a nevelés terén egyaránt. Elmondhatom magamról nyugodtan, hogy amit én ott kaptam azt igen is tudom hasznosítani mind az életben, mind a továbbtanulásomban. A felső tagozat azért volt jó, mert elkezdődött a nehezebb tantárgyak oktatása. Jobban kellett koncentrálni és figyelni minden egyes nap és ez is meghatározó dolog az életemben a mai napig. Azért maradtam az iskola tanulója 8 évig, mert nem éreztem semmiféle negatív dolgot, amiért iskolát kellett volna váltanom. Akkori ésszel úgy fogtam fel a dolgozatokat, hogy már megint dogát írunk…jaj ne már, de most jövök rá, hogy nem véletlenül volt ennyi számonkérés és ennyi leadott tanulnivaló. Mindennek volt oka és ezek miatt az okok miatt is éreztem azt, hogy ott kell maradnom. Legkedvesebb élményeim közé tartozik mikor kedves testnevelő tanárom odajött hozzám óra után és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem szerepelni a Nagy Vagy című tv-műsorba, mire én azt mondtam, hogy semmi kedvem nincs hozzá. Ő nem engedett ebből és életem legjobb élményét kaptam meg ezáltal, ugyanis olyan felettébb szórakoztató napot töltöttem el a műsor forgatása és a felkészülés alatt, hogy ezt a mai napig nem felejtettem le. Kedvenc tantárgyaim... na, ez egy elég vicces és egyben érdekes kérdés is, mert sajnos nem tudom megmondani, hogy mindent szerettem vagy mindent gyűlöltem. Ugyanis akkor mind iránt csak azt éreztem, hogy tanulni kell, de mikor kikerültem a Gádorból megváltoztak az érzéseim. Kedvenc tanáraim, jaj, hát az angol-magyar és osztályfőnököm személyében Panyiné Csákány Enikő, a testnevelő tanáromat és a történelem tanáromat se feledhetem el, akik Szendi Éva néni és Mindler Éva néni voltak. Ja és nem utolsó sorban sose feledhetem el tisztelt Tevan Zsolt tanár urat, ki minden egyes kémia, fizika, informatika órán mosolyt tudott csalni arcomra kis vicceivel és humorával. A többi tanáromat is szerettem, de csak őket emeltem ki. Nagyon-nagyon szívesen gondolok vissza az ott eltöltött évekre, az első dolgozatokra, az osztályomra, minden jó és rossz élményre. Nekem a Gádor volt a második otthonom 8 éven át és, ha időm engedni a mai napig be-bejárok megnézni, találok-e még 1-2 ismerős arcot. Középiskolai eredményeimről csak annyit szeretnék megemlíteni, hogy az első év mindig a legnehezebb egy új helyen, ahol magasabb a követelmény, de szerintem kezdésnek a 4,5-ös átlag megfelel, lesz ez még jobb is, de sajnos tudom, hogy rosszabb is.
Kaszt Péter 2004-2012-ig diák